Michl a hibás

A NYOLCADIK PARANCSOLAT

avagy

ELŐBB-UTÓBB MINDENKI MEGMUTATJA IGAZI ARCÁT?

 - HAZUG VÁDASKODÁS A PARLAMENTBEN -

Két évtizedet töltöttem a helyi és az országos politika frontvonalában: 1990-től négy évig önkormányzati, tizenhat évig parlamenti képviselőként. Több mint három évtizedes iskolai munka is van mögöttem, tanárként, igazgatóhelyettesként, igazgatóként dolgoztam. Az MSZP színeiben politizálva és szakmai munkám során is sok-sok fiatallal és felnőttel kerültem kapcsolatba, sok esetben folytattunk vitát is általános emberi, szakmai vagy politikai kérdésekről. Volt akivel egyetértésre jutottunk, s volt akivel nem. Megnyugtató számomra, hogy viszonylag hosszú szakmai és politikai működésem során emberi tisztességemet, egyenességemet, tartásomat még politikai ellenfeleim sem kérdőjelezték meg . Egyetlen kivétel azonban akadt.

Ez a kivétel Michl József Tata jelenlegi és magát újra jelöltető polgármestere, aki 2010 áprilisától országgyűlési képviselő is.

Először tavaly az EU-s választási kampányban jelentett fel. A Legfelsőbb Bíróság döntése is igazolta, hogy alaptalanul vádaskodott. (A Harangláb beszámolt erről a nyilvánosan folyó vitáról is.)

Michl József azt a lehetőséget, hogy a Parlamentben felszólalhat, 2010. július 13-án egy nagyon súlyos rágalom előadására használta fel. Idézet a szó szerinti jegyzőkönyvből: „Engedjék meg, hogy egyetlen személyt mégis név szerint kiemeljek, aki e Ház falai között is dolgozhatott, elődömet, dr. Kálmán Attilát, aki Tata országgyűlési képviselője volt, és aztán oktatásügyi államtitkárként is nagyon sok mindent tett. Ő az 1970-es években is rendszeresen vitt tanulócsoportokat, osztályokat Erdélybe, mindaddig, amíg az akkori MSZMP osztályfőnöki állásából le nem váltotta és ellehetetlenítette ezt a nemes cselekedetét és munkáját. Az akkori közreműködő egyébként később szintén idekerült a parlamentbe, és Tatai-Tóth Andrásnak hívják.”

Amikor Michl József erről a hozzászólásáról nyilatkozott a Helyi Témának (2010. július 21.),  ő maga igazolja, hogy tudatosan hazudott a Parlamentben, hiszen a minden tatai postaládába eljuttatott újságban nem vállalta a személyemre vonatkozó vádat:: „Dr. Kálmán Attila … már az 1970-es években, az MSZMP-s rendszerben vitte a tatai diákokat és csoportokat Erdélybe. Volt is retorzió a pártállam kiszolgálóinak részéről, elvették tőle az osztályát, nem lehetett többé osztályfőnök az Eötvös-gimnáziumban.”

Először az alaptalan vádaskodásról:

1977-ben csaknem kezdő tanárként – ahogy tantestületünk tagjai - én is csak a tanévkezdéskor értesültem arról, hogy Kálmán Attilától elvették az osztályát. Nekem nemcsak semmi közöm nem volt az ügyhöz, hanem nem is lehetett. Akkor az MSZMP-nek tagja sem voltam, nemhogy ilyenféle eljárásra jogosult vezető.

 Igazgatóhelyettes 1978 őszén lettem, s nemcsak a vezetésből, hanem a tantestületből is azon kevesek közé tartoztam, akik kiálltak azért, hogy Kálmán Attila helyzete tisztázódjon, rendezett legyen. Ezt egy 1980-ban készített feljegyzésem is igazolja.

Most röviden az idézett ügyről:

1977 szeptemberében Kálmán Attila nem folytathatta osztályfőnöki munkáját. Tanárként  dolgozhatott tovább és akkoriban,  a hetvenes évek végén szerezte meg doktori címét. Osztályfőnöki leváltásának valódi okáról a tantestület sem akkor, sem később nem kapott érdemi tájékoztatást. Tudtam arról, hogy Erdélybe is szervezett Kálmán Attila kirándulásokat, de amikor különböző iskolai fórumokon feltettem a kérdést, miért nem lehet osztályfőnök, emlékezetem szerint a Német Demokratikus Köztársaságba szervezett kirándulás „problémáit” tartalmazták a ködös válaszok.

Michl József állításának a második része, mely szerint „nem lehetett többé osztályfőnök az Eötvös-gimnáziumban” tényszerűen nem igaz. Dr. Kálmán Attila később még háromszor kapott az Eötvös-gimnáziumban osztályfőnöki megbízást, 1981-ben, 1985-ben és 1989-ben. Az első két osztályát az érettségiig vezette, a harmadik osztályfőnökségét képviselővé választása után nem folytatta. A három osztálytabló a gimnáziumban megtekinthető.

Sem a határon túli magyarság ügyének, sem dr. Kálmán Attila megérdemelt megbecsülésének nincs szüksége valótlanságokra.

Végezetül illő szerénységgel hadd jegyezzem meg: nemcsak Kálmán Attila esetében, másokat érintően is vállaltam az abban az időben sem kockázatmentes kiállást a méltánytalanságokkal szemben, de sem tőle, sem mástól nem vártam sem köszönetet, sem viszonzást, sem elismerést. A saját értékrendem, lelkiismeretem szerint éltem, dolgoztam a rendszerváltás előtt és azután is a szakmámban és a közéletben. Ez volt és továbbra is ez számomra a természetes. Nem zavar az sem, hogy sokan azok közül,  akik akkor „lihegve”, túlteljesítve szolgálták ki a valódi vagy vélt „elvárásokat”, ma ellenállóként tetszelegnek.

A balek szerepét azonban nem vállalom. Az lennék, ha szó nélkül hagynám Michl József alaptalan rágalmait, hazugságait.  Önbecsülésemnek is tartozom ezzel: nem tűröm el, hogy farizeus politikai percemberkék „belém töröljék a lábukat.”

Nem értem, mi váltotta ki Michl Józsefből ezeket a megnyilvánulásokat. Orbán Viktor néhány éve nevezte ki Michl Józsefet a tatai fideszesek vezetőjének, s teljesítmény hiányában eddig még nem is alakulhatott ki esetében az a közmegbecsülés, amelyet én csaknem négy évtizedes kemény szakmai és közéleti munkámmal  elértem. Ezt irigyelte meg, ezt a közmegbecsülést akarja lerombolni?

Nem értem, miért fordult szembe Michl József saját vallásának  előírásaival? Hogyan fér össze a városi TV-ben évek óta szinte naponta előadott erkölcsi intelmeivel a nyolcadik parancsolat megszegése? A tízből a nyolcadik parancsolat ugyanis  így szól:  „HAMIS TANÚSÁGOT NE SZÓLJ FELEBARÁTOD ELLEN!”

  Tata, 2010. szeptember 12.

Tatai-Tóth András