Michl a hibás

A NYOLCADIK PARANCSOLAT

avagy

ELŐBB-UTÓBB MINDENKI MEGMUTATJA IGAZI ARCÁT?

 - HAZUG VÁDASKODÁS A PARLAMENTBEN -

Két évtizedet töltöttem a helyi és az országos politika frontvonalában: 1990-től négy évig önkormányzati, tizenhat évig parlamenti képviselőként. Több mint három évtizedes iskolai munka is van mögöttem, tanárként, igazgatóhelyettesként, igazgatóként dolgoztam. Az MSZP színeiben politizálva és szakmai munkám során is sok-sok fiatallal és felnőttel kerültem kapcsolatba, sok esetben folytattunk vitát is általános emberi, szakmai vagy politikai kérdésekről. Volt akivel egyetértésre jutottunk, s volt akivel nem. Megnyugtató számomra, hogy viszonylag hosszú szakmai és politikai működésem során emberi tisztességemet, egyenességemet, tartásomat még politikai ellenfeleim sem kérdőjelezték meg . Egyetlen kivétel azonban akadt.

Ez a kivétel Michl József Tata jelenlegi és magát újra jelöltető polgármestere, aki 2010 áprilisától országgyűlési képviselő is.

Először tavaly az EU-s választási kampányban jelentett fel. A Legfelsőbb Bíróság döntése is igazolta, hogy alaptalanul vádaskodott. (A Harangláb beszámolt erről a nyilvánosan folyó vitáról is.)

Michl József azt a lehetőséget, hogy a Parlamentben felszólalhat, 2010. július 13-án egy nagyon súlyos rágalom előadására használta fel. Idézet a szó szerinti jegyzőkönyvből: „Engedjék meg, hogy egyetlen személyt mégis név szerint kiemeljek, aki e Ház falai között is dolgozhatott, elődömet, dr. Kálmán Attilát, aki Tata országgyűlési képviselője volt, és aztán oktatásügyi államtitkárként is nagyon sok mindent tett. Ő az 1970-es években is rendszeresen vitt tanulócsoportokat, osztályokat Erdélybe, mindaddig, amíg az akkori MSZMP osztályfőnöki állásából le nem váltotta és ellehetetlenítette ezt a nemes cselekedetét és munkáját. Az akkori közreműködő egyébként később szintén idekerült a parlamentbe, és Tatai-Tóth Andrásnak hívják.”

Amikor Michl József erről a hozzászólásáról nyilatkozott a Helyi Témának (2010. július 21.),  ő maga igazolja, hogy tudatosan hazudott a Parlamentben, hiszen a minden tatai postaládába eljuttatott újságban nem vállalta a személyemre vonatkozó vádat:: „Dr. Kálmán Attila … már az 1970-es években, az MSZMP-s rendszerben vitte a tatai diákokat és csoportokat Erdélybe. Volt is retorzió a pártállam kiszolgálóinak részéről, elvették tőle az osztályát, nem lehetett többé osztályfőnök az Eötvös-gimnáziumban.”

Először az alaptalan vádaskodásról:

1977-ben csaknem kezdő tanárként – ahogy tantestületünk tagjai - én is csak a tanévkezdéskor értesültem arról, hogy Kálmán Attilától elvették az osztályát. Nekem nemcsak semmi közöm nem volt az ügyhöz, hanem nem is lehetett. Akkor az MSZMP-nek tagja sem voltam, nemhogy ilyenféle eljárásra jogosult vezető.

 Igazgatóhelyettes 1978 őszén lettem, s nemcsak a vezetésből, hanem a tantestületből is azon kevesek közé tartoztam, akik kiálltak azért, hogy Kálmán Attila helyzete tisztázódjon, rendezett legyen. Ezt egy 1980-ban készített feljegyzésem is igazolja.

Most röviden az idézett ügyről:

1977 szeptemberében Kálmán Attila nem folytathatta osztályfőnöki munkáját. Tanárként  dolgozhatott tovább és akkoriban,  a hetvenes évek végén szerezte meg doktori címét. Osztályfőnöki leváltásának valódi okáról a tantestület sem akkor, sem később nem kapott érdemi tájékoztatást. Tudtam arról, hogy Erdélybe is szervezett Kálmán Attila kirándulásokat, de amikor különböző iskolai fórumokon feltettem a kérdést, miért nem lehet osztályfőnök, emlékezetem szerint a Német Demokratikus Köztársaságba szervezett kirándulás „problémáit” tartalmazták a ködös válaszok.

Michl József állításának a második része, mely szerint „nem lehetett többé osztályfőnök az Eötvös-gimnáziumban” tényszerűen nem igaz. Dr. Kálmán Attila később még háromszor kapott az Eötvös-gimnáziumban osztályfőnöki megbízást, 1981-ben, 1985-ben és 1989-ben. Az első két osztályát az érettségiig vezette, a harmadik osztályfőnökségét képviselővé választása után nem folytatta. A három osztálytabló a gimnáziumban megtekinthető.

Sem a határon túli magyarság ügyének, sem dr. Kálmán Attila megérdemelt megbecsülésének nincs szüksége valótlanságokra.

Végezetül illő szerénységgel hadd jegyezzem meg: nemcsak Kálmán Attila esetében, másokat érintően is vállaltam az abban az időben sem kockázatmentes kiállást a méltánytalanságokkal szemben, de sem tőle, sem mástól nem vártam sem köszönetet, sem viszonzást, sem elismerést. A saját értékrendem, lelkiismeretem szerint éltem, dolgoztam a rendszerváltás előtt és azután is a szakmámban és a közéletben. Ez volt és továbbra is ez számomra a természetes. Nem zavar az sem, hogy sokan azok közül,  akik akkor „lihegve”, túlteljesítve szolgálták ki a valódi vagy vélt „elvárásokat”, ma ellenállóként tetszelegnek.

A balek szerepét azonban nem vállalom. Az lennék, ha szó nélkül hagynám Michl József alaptalan rágalmait, hazugságait.  Önbecsülésemnek is tartozom ezzel: nem tűröm el, hogy farizeus politikai percemberkék „belém töröljék a lábukat.”

Nem értem, mi váltotta ki Michl Józsefből ezeket a megnyilvánulásokat. Orbán Viktor néhány éve nevezte ki Michl Józsefet a tatai fideszesek vezetőjének, s teljesítmény hiányában eddig még nem is alakulhatott ki esetében az a közmegbecsülés, amelyet én csaknem négy évtizedes kemény szakmai és közéleti munkámmal  elértem. Ezt irigyelte meg, ezt a közmegbecsülést akarja lerombolni?

Nem értem, miért fordult szembe Michl József saját vallásának  előírásaival? Hogyan fér össze a városi TV-ben évek óta szinte naponta előadott erkölcsi intelmeivel a nyolcadik parancsolat megszegése? A tízből a nyolcadik parancsolat ugyanis  így szól:  „HAMIS TANÚSÁGOT NE SZÓLJ FELEBARÁTOD ELLEN!”

  Tata, 2010. szeptember 12.

Tatai-Tóth András

Idézve Orbán Viktort a jövő Tatán már 2006-ban megkezdődött. Az akkor használt recept kísértetiesen emlékeztet a mostani kormányalakítás forgatókönyvére.

A magyar alkotmány szerint négyévente októberben kell a helyhatósági választásokat megtartani. A most előttünk álló választásnak azért is különleges jelentősége van, mert egybeesik a független önkormányzás megszületésének 20. évfordulójával.

A választások mindig lehetőséget adnak egyben a visszatekintésre, az értékelésre is.  Persze egy folyóirat terjedelme nem teszi lehetővé, hogy e húsz év – benne e négy esztendő - értékelését megtegyük. Még azt sem, hogy kitérjünk e ciklus minden történésére, eredményére. Magam is csak arra vállalkozom, hogy ez időszak fő jellemzőit összefoglaljam.

Idézve Orbán Viktort a jövő nálunk már 2006-ban megkezdődött. Az akkor használt recept kísértetiesen emlékeztet a mostani kormányalakítás forgatókönyvére. Először a személycserék, a klientúra építése, aztán a szimbolikus intézkedések. Aztán persze a működés, a gazdálkodás mindennapjai, amire már igazán nem volt jó recept a tarsolyban.

A személycserék sorát a jegyző elküldése nyitotta meg, a maga közel 40 M Ft-os költségével, aztán következett a városgazda Kht igazgatója, a Távhő, azután az intézmények, kórház és a közoktatás. Mindenki emlékszik talán még, az Eötvös Gimnázium egyházi kézbe adásának ötletére, vagy a megye legnagyobb általános iskolája, a Vaszary Iskola igazgatóváltására. Itt még az sem számított, hogy az egyébként megbecsült, nyugdíj közelében álló igazgató, a törvény szerint pályázat nélkül is kitölthette volna szolgálati idejét! De ez nem volt egyedi eset. Furcsasága még a személycseréknek, hogy nem a helyi szakemberekre tudására épített, nyílván a megbízhatóság a szakértelemnél fontosabb szempont volt.

Aztán jöttek a szimbolikus intézkedések, a Magyary terv, a Gyermekbarát város, vagy más területről a vállalkozások helyi adó kedvezménye, és nem sorolom tovább. Ezekkel nem az a baj, hogy felírja egy táblára a város által egyébként is ellátott feladatokat, vagy a kívülálló számára úgy tünteti fel, hogy a város többletsegítséget nyújt a gyermekeknek, a vállalkozásoknak. Hanem, az, hogy azt a látszatot kelti, mintha egy nagyon tudatos, tervszerű munka folyna. E közben persze tudjuk, hogy nem így van. A Magyary terv például nem más, mint az egymással sem mindig koherens óhajok gyűjteménye, amely nem dönt a feladatok fontossági sorrendjéről, nem határozza meg a végrehajtás idejét, és forrásokat sem rendel a célokhoz. Nem is ez volt a funkciója, hanem az, amivé vált, kicsit misztikussá, bölcsességek eszköztárává! Már egyre kevésbé emlékszünk tartalmára, de mindig lehet hivatkozni rá!

E ciklus pedig olyan páratlan lehetőséget kínált, olyat, amely még eddig nem volt az önkormányzatok történetében. Az uniós források elérhetőségének megnyílása létszám arányosan hozzávetőlegesen mintegy két és fél szeresére növelte a kisvárosokra jutó fejlesztési lehetőségeket a régióban. Ez Tatát érintően nagyságrendileg mintegy 5 – 6 Mrd Ft összeget jelenthet, az előző ciklusokban számunkra elérhető mintegy 2 Mrd Ft-tal szemben.

Ahogy ez már szokott lenni, az előző testület által előkészített, a fejlesztési ügynökségekkel egyeztetett programok már nem voltak olyan fontosak. Az 1. számú főút elkerülő szakaszának megépítése, helyi egyetértés mellett átkerült 2013. évet követő időszakra. A város átengedte a gesztorságot a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának a kastély, a vízügynek az Öreg-tó programban. Így aztán nem csoda, hogy az előbbiben a fenntarthatóságot nem sikerült bizonyítani, míg az utóbbi projektben az összes vízgazdálkodási problémát megoldják az Által-ér völgyében, de magára a tóra édeskevés forrás jut.

A korábban tervezett közös projekt helyett a Vízmű önmaga végzi a szennyvíztelep rekonstrukcióját. E nélkül nem kezdődik meg a Bacsó lakótelep, illetve Újhegy csatornázása. Áll a felszíni víz elvezetés várost átfogó rendezése, amely lassan tarthatatlan, szintúgy a volt piac és környéke átépítése. Lassan ránk dől a művelődési ház épülete.

E programok helyett lesz – duplaáron - Makovecz óvodánk, malomtörténeti bemutatónk és a környezetbe illő helyett, modern „dizájnos” szabadtéri színpadunk az Angol kertben, kerékpár utunk a Dózsa György utcában, és ha eredményes lesz a második forduló egy milliárdért megújul a Kossuth tér is.

Szerencsére folytatódott a panel program. Sőt a pályázati lehetőségek kiegészültek a fűtés szabályzás, és a családi házak energiatakarékos felújításának lehetőségével, vagy az intézmények energiagazdálkodásának korszerűsítésével.

Sajátosan alakult a gazdasági társaságaink működése is. A feladatkörök összevonásával létrejött Városkapu Zrt-ről gyorsan kiderült, hogy a gazdálkodását jellemző problémák mellett a fejlesztési feladatok koordinálását sem képes megoldani. Mára már lényegében a tényleges tevékenységét ismét csak a közművelődési feladatok jelentik A Távhő Kft – 230 M Ft-os önkormányzati forrásbevonás jelentő koncessziós kalandja után - sem képes a feladatát megnyugtatóan ellátni, folyamatos önkormányzati segítségre szorul. Közel félmilliárd forintnyi üzletrészt vásároltunk a Fényes fürdőt üzemeltető Kft-ben, így az, a városnak termeli a veszteséget, miközben a fejlesztés forrásai is elfogytak. Annak az oka, hogy a Gastroland Zrt alapításában is bekapcsolódtunk az végképp rejtély, ma már a cég is nehezen megtalálható, beígért nagyszabású idegenforgalmi fejlesztéseiről nem is beszélve!

A kötvénykibocsájtásról is sok vita folyt. Ezzel önmagában nem az a legnagyobb gond, hogy megtörtént és a jelenlegi testület hosszú távra elköltötte fejlesztési forrásainkat. Nem csupán az, hogy nem a legfontosabb megoldandó feladatokra, vagy bevételt is jelentő infrastruktúrára fordítódtak a milliók, hanem az is, hogy a létrejött beruházások tovább terhelik a város működésének költségeit, ahelyett, hogy csökkentenék azt. A jelenlegi költségvetési keretek között az önkormányzat működési költségeit illetően tartalékai határán áll. Csupán a kötvény miatti növekvő adósságszolgálat – 2010-es években több mint 200 M Ft, 2020-as években közel 300 M Ft/ év – önmagában is a szükséges fejlesztési forrásokat, illetve a közszolgáltatások ellátását veszélyezteti.

Ez tehát a jövő, amely elkezdődött! A történelem majd eldönti, hogy e mögöttünk álló négy év hogyan minősíthető. Magam úgy vélem, hogy az elvesztegetett lehetőségek négy éve volt ez az időszak.

Nem elég csak akarni, jól kommunikálni, és sokat beszélni közös ügyeinkről! Jó szakmai és taktikai érzék kell ahhoz, hogy a helyes célokat ki tudjuk választani. Így lehet csak eredményesen dolgozni, mert egyébként hiába valók az erőfeszítések. Hosszútávra is időtálló döntéseket csak közösen lehet - néha nem kis viták árán is - meghozni. Ha egy politikai erőnek többsége van a testületben, akkor az érdemi viták, a szükséges kompromisszumok elmaradnak és az amint az látható elért eredményeinkből. De az idősebbek megtapasztalhatták ennek káros következményeit a rendszerváltás előtti időkben is!

A helyi választások szabályainak most eldöntött változásai pedig e helyzetet erősítik. A győztes minden visz! A rossz döntések árát pedig közösen fizetjük. Fontos tehát az, hogy gondolkozás módjában sokféle, szakmailag felkészült és elkötelezett képviselők alkossák a testületet.

A tantestület más igazgatót látott volna szívesen Tar József helyett

            Van olyan vélemény a városban, hogy úgy látszik, a „gyermekbarát” városvezetés (érezve, hogy csak egy éve van hátra) az Eötvös és a Jávorka után most a város egyik legnívósabb általános iskolájának „megszállását” nézte ki magának. Nem az a baj Tar Józseffel, hogy tudottan és látványosan elkötelezett jobboldali (ahogy a választások idején ezt ki is mutatta, például azzal, hogy kokárdát hordott az iskolában). Nem is az, hogy nincs igazi vezetési tapasztalata. Hanem, hogy (hasonlóan az Eötvös ügyéhez) arcátlan és álszent módon semmibe veszik az érintettek véleményét. A legszomorúbb az, hogy ez a kinevezési és városvezetési gyakorlat jellemezte és jellemzi a polgármestert és csapatát. Sőt, hogy vannak még kirúgható vezetők, vagy megüresedő helyek Tatán…

            Vannak, akik ebben nem látnak semmi rendkívülit és nem értik, miért háborodtak fel sokan ezen az eljáráson, azt gondolják, eddig volt egy SZDSZ-es igazgató, most lesz egy jobboldali. Nincs ezzel semmi baj, amúgy is kevés az a munkahely, ahol a beosztottak döntik el ki a főnök. Eddig is sok olyan embert neveztek ki intézmények élére, akik kevésbé kötődnek városunkhoz, sőt volt olyan is, aki jó barátja volt a polgármesternek, aztán a város pénzéből gazdálkodva milliókkal nem tudott elszámolni. Az pedig természetes, hogy a polgármester megszegve ígéretét hajtóvadászatot indított és sorban kirúgta azokat, vagy kiszervezte azok által vezetett intézményt, akik ellenkező értékrendet vallanak, vagy csak nem úgy látják a világot, mint ő, hát volt már ilyen a kommunizmus alatt is ("aki nincs velünk az ellenünk").  Szóval így megy ez Tatán már lassan három éve, mégsem dőlt össze a világ…

            Mi meg csak remélhetjük, hogy az új igazgató megtalálja a hangot, és együtt tud működni tanártársaival, hogy nem lesz eszköze azon elvakult jobboldaliaknak, akik egyik céljuk hatalomra kerülésük esetén a másként gondolkodó, más demokratikus értékrendet valló, baloldali, vagy csak "nem velük lévő" tanárok eltávolítása az ország (így Tata) iskoláiból. Nem lesz eszköze azoknak, akik vissza akarják állítani a két világháború közti áldemokratikus Magyarországot és annak ma már korszerűtlen iskolarendszerét.

Fizetni fogunk, ha az Angol parkban akarunk sétálni – utána pedig beugrunk fürdeni a Kristályba és megnézzük a malomtörténeti kiállítást

Már jó ideje hallani a városban, hogy a városvezetés szerint fizetni kellene az Angol kertbe történő belépésért annak felújítása után. Czunyi Zoltán, a Fidesz-KDNP frakció tagjának az önkormányzati testületi ülésen elmondott szavai ezt csak annyiban cáfolták, hogy a városvezetésnek erről még nincs kialakított véleménye, csak a pályázatírók elképzelése szerint lenne fizetős a park. Sokan nem csodálkoznak azon, hogy a tatai kötődéssel nem vádolható Városkapu Zrt. pályázatírói és/vagy a nemrég elbocsátott igazgatója (akinek elbocsátásának egyik oka, hogy a cég több millió forinttal és egy több milliós cégautóval nem tud elszámolni) ilyen elképzeléseket fontolgatnak. Az azonban gond, hogy a polgármestertől nem idegen ez a gondolat, bár (talán a felháborodás hatására) nem tartja időszerűnek a park fizetőssé tételét. A testületben kisebbségben lévő pártok eddig is elutasították ezt az elképzelést, sőt többször is kifejtették azon véleményüket, hogy a Városkapu Zrt. megalakításával sem értenek egyet és hogy a Zrt. működésével, teljesítményével, vezetésével és gazdálkodásával is sok a baj. Örülünk, hogy két év múlva, de megfogadták azt a tanácsunkat, hogy vizsgálják meg a Zrt. tevékenységét – fogalmazta meg több szocialista forrásunk. A szabadtéri színpad közelében található kiskastélyból a  megyei múzeumok igazgatóságát pedig a városvezetés elköltözteti a Bercsényi utca 1. alatti épület egy részébe.

            Michl József a megyei sajtó érdeklődésére úgy fogalmazott, hogy azért nem kell a jövőben sem belépőt fizetni az Angol kertbe történő bejutásért, mert „a park hosszabb távú hasznosítására másként is lesz lehetőség.” Vagyis valóban létezett (létezik?) olyan elképzelés, amely nem zárja ki ezt a lehetőséget

 A Kristály-fürdővel sincs minden rendben. Nem elég, hogy a jobboldali városvezetés két évig semmit nem tett a méltán nagy hírű fürdő rendbetételéért, de nemrég döntötték el, hogy 22 millió forintért megveszik a lepusztult Kristály-fürdő tőszomszédságában álló, szintén omladozó, s nagyon rossz állapotban lévő Jenő malmot. Ezt azzal indokolták, hogy félmilliárd forintnyi állami támogatásra pályáznak, amelynek sikere esetén megvalósulhat a malom és a Kristály felújítása is. Fordítva ülnek a lovon, hiszen először megveszi a város a malmot, majd pályázik. Ez annak a fényében érdekes, hogy a város által beadott pályázatok nagy részét formai, vagy tartalmi hibák tömkelege miatt kizárták a pályázatokból, nagy része meg más okból nem nyert, illetve gazdasági világválság van…. Csak egy kérdés van: mi van abban az esetben, ha 22 millióért a város vesz egy romot, s utána nem nyeri el a félmilliárdos támogatást?

A polgármester úr bár szinte minden nap szerepel a tatai tv–ben, mégis ezekről az ügyekről előre és időben „elfelejtette” tájékoztatni megfelelő mértékben a tataiakat. Sőt, még a képviselőket sem. „Többször elmondtuk, hogy sajnos gyakran úgy kérik a képviselők támogatását a város vezetői, hogy nem ismertetik velünk a pályázatok konkrét tartalmát.” – fejtette ki kérdésünkre az egyik ellenzéki képviselő. Michl József polgármester válasza igazán meglepő: „A részletekről nem is kell döntenie a testületnek, azok kidolgozása a koordinátorok dolga.” Vagyis biankó csekket írat alá a képviselőkkel a polgármester? Éljen a felelős döntéshozatal és a demokrácia – Michl módra.

A nagyobbik ellenzéki párt vezetője népszavazási győzelmük után kijelentette, hogy új időszámítás kezdődik Magyarországon. Arról persze, hogy mit tartogat e jövő számunkra, arról - reménybeli parlamenti többsége ellenére - bölcsen hallgat.

Nálunk a városban a jövő már megkezdődött több mint két éve, a FIDESZ-KDNP abszolút többséget jelentő győzelmével . Hatalomgyakorlásuk előre vetíti, hogy mire számíthatunk, ha a közvéleménykutatások szerinti földrengésszerű győzelmük az országos választások során valósággá válik. Érdemes tehát összegezni, hogyan is működik kicsiben a FIDESZ–Magyarország. Tanulságos!

Az látható – már persze annak, aki egy kicsit is ismeri -, hogy a FIDESZ teoretikusai szorgalmas tanulói a marxi-lenini tudományos szocializmusnak. Szerezd meg a politikai hatalmat, építsd a klientúrát! Tedd mindezt úgy, hogy ne legyen átlátható, de legyen népszerű és roppant demokratikusnak tűnjön!

Nálunk is így történt. Nem volt semmi pénz túl sok, hogy a polgármesteri hivatalt vezető jegyzőtől azonnal megszabaduljanak. Napjainkra már az irodavezetői kör is kicserélődött. Azután következtek az önkormányzati cégek, intézmények, a Városgazda Kht., a Távhő, a Városi könyvtár, a Vaszary Iskola, hogy csak a legfontosabbakat említsük.

Vehetnénk akár az élet természetes velejárójának a vezetőcseréket, talán az sem vitatható, hogy joga van a mindenkori hatalomnak a változtatásra. De hogy a politikai alkalmasság ismét a legfontosabb szempont a kiválasztásban? Erről már azt gondolhatná az ember, hogy a lenini normákkal együtt - már régen, a rendszerváltással - a szemétkosárba kerültek.

Egy példa csak napjaink történéseiből – a megüresedett kórház igazgatói posztra pályázók közül éppen az a pályázó lépett vissza, akinek helyben, a szakmai körökben a legnagyobb támogatása volt. Időben felismerte a helyzetet, és tovább lépett. Nyerésre a politikai kritériumok érvényesülése miatt esélye sem maradt. Vagy egy másik, a Vaszary pályázat során az a pályázó vált befutóvá, lesz a tantestület véleménye ellenében igazgató, aki az Eötvös gimnázium egyházi kézbe adásának egyik legfőbb belső támogatója, élharcosa volt.

Ha már az Eötvös szóba került, az is fontos lenini tétel, hogy erősítsd a rendszer - oktatási, kulturális, ideológiai bázisát. Hogy is történt? A mára már szlogenné vált „visszaszereztük a városnak a gimnáziumot” motívum is csak akkor került elő, amikor kiderült, hogy az alapelképzelés - legalábbis most - megvalósíthatatlan. Klasszikus megoldás, kábítsd a népet, legalább azt a részét, akik nem ismerték a valós történetet. Ugye milyen demokratikus és átlátható?

De ha nem szolgálod híven a hatalmat, ha néha más véleményed van, akkor sem vagy biztonságban. Lásd a Jávorka igazgatójának esetét – előbb, vagy utóbb lapátra kerülsz! Az, hogy közmegelégedésre végzed a munkádat, az csak egy lényegtelen mellék körülmény. Persze, ha híven szolgálsz, annak megvannak az anyagi előnyei is. Nézzük csak a Városkapu Zrt-t, vagy a kötvénykibocsájtás kapcsán képbe került pénzügyi tanácsadó céget. Ezeknél a cégeknél nem okozott gondot - az üzleti világban szokásosnál nagyobb - sikerdíjak kifizetése sem. Hosszú hónapokig a Zrt szakszerűtlen, törvénysértő gazdálkodása sem volt gond. Ugye emlékszünk a kulcsszavakra, elszámoltatás, korrupció-ellenesség, szakértelem!

Azt el kell ismerni, hogy jól kitalált az a piramisjáték, amelyet a gazdálkodásban művelnek. A kötvénnyel (hitellel) begyűjteni az elkövetkező 25 év fejlesztési forrásait. Vágyainkat összegyűjtve, egybeöntve cselekvési programként – Magyary–tervként –kiadni. Ügyes, még akkor is, ha nem eredeti az ötlet. Ismerjük már e trükköt Széchenyi terv formában! Annak sem sok köze volt az ország problémáinak megoldásához és hiányoztak működésének anyagi alapjai.

Ebben rokon a Magyary–terv is. Hogy tartalma köszönő viszonyban van-e a valósággal, az nem lényeges, hisz a városlakók ezt szeretnék! Az a lényeg, hogy legyen valami, ami „indokolja” a hitelfelvételt, de hogy hogyan fizetjük vissza, az már nem lényeges! Majd csak lesz valami 15 év múlva, s ha nem, legfeljebb eltűnünk a közéletből, mint a neszmélyi polgármester.

A fejlesztéshez - persze a kötvényen túl is - további források kellenek. A recept itt is egyszerű! Amit lehet, azt terheljük a lakosságra! A példák ismertek, távhődíj, szemétszállítás, helyi járatos buszjegy, lakbér, vagy a helyi adók, az inflációt, vagy az indokolt mértéket meghaladó emelése.

A forrásteremtés másik ága az intézményi gazdálkodás mozgásterének szűkítése: összevonni, átszervezni, a dologi költségeket behatárolni. Mindegyikre lehet példát találni. E megoldások még további előnyöket is hordoznak! Korlátlanul szidható a kormány! Nem mi akartuk, de nem tehetünk mást. Elvették a forrásainkat! Ja, hogy a támogatások emelése sem jutott el minden esetben az intézményekhez, arról hallgat a fáma.

Ha már vannak források, akkor szárnyalhat a képzelet! Itt már semmi nem sok. Ha kell üdülőt, faházat vettünk a Fényesen, telkeket vagy madárházat a tóparton. Félmilliárd sem sok, hogy a Fényes fürdőn egy összegben kifizessük a korábbi fejlesztéseket, s magunk kezébe vegyük az irányítást. Hogy mit kezdünk a társasággal később, az már szintén részletkérdés! Majd csak lesz vele valami, mint ahogy a városi távhőszolgáltatással!

Alapítottunk cégeket – fejlesztésre akár kettőt is. Mint a rendőrviccben – egyik olvas, a másik ír, azaz az egyik tervez, és pályázik, a másik meg majd megvalósít, csak 30 millióért. Legyen inkubátorház is, meg a szőlősi lőtéren a világ gasztronómiai központja!

Persze a fejlesztések előkészítésére 100 millió sem elég, sebaj, tervezhet, szakérthet a holdudvar. Az, hogy a „szakértők” nem ismerik a várost, lakói igényeit, szokásait, hagyományait, a környéket, a megyét az lényegtelen mellékkörülmény. A képviselőknek sem fontos, hogy megismerhessék a projektek, csak döntsenek az ötletekről, aztán majd vigyék el a balhét!

Örüljünk, mert lesz új óvodánk közel félmilliárdért, igaz, hogy férőhelyek nem bővülnek, de ez most nem lényeges. A keresztény családmodellben ez nem is annyira fontos, csak az egy millió új munkahely! Aztán nézegethetjük a maketteket a Jenő malomban, a freskót a Kiskastélyban, már ha megfizettük a belépőjegyet az Angolkertben. Élvezhetjük a 2000 fős előadásokat a szabadtéri színpadon!

Mivel a városvezetés nem támogatja, nem lesz elkerülő út, új szennyvíztisztító, nem fog sok minden történni az Öreg-tóval, a Várral, az Eszterházy kastéllyal sem. Nem lesz sportcsarnok sem, sebaj, nem mi találtuk ki! De gyermekbarátok lettünk, meg energiaváros, meg ki tudja még mi minden! Ugye milyen jó, szabadon szárnyalhat a gondolat, meg csattoghat az olló a szalagon! És aki úgy gondolja, hogy jó van ez így – annak „Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!” Gerébi Ákos frakcióvezető

Városunk előző honlapján remekül működött a fórum, ahol mindenki elmondhatta
véleményét. Talán épp emiatt meg is szüntette az új polgármester a választásokat követően.
A város megújult honlapján a fórum természetesen továbbra is kimaradt.

Szerencsére
nem maradunk internetes vélemény-nyilvánítás nélkül. Nemrég az interneten
böngészve találtam rá arra az oldalra, ahol bárki kibeszélheti magát, elmondhatja véleményét (keress rá: tata.lap.hu oldalon találsz rá linket- legalábbis nemrég még megvolt :) ).

Gondolom, többekben felmerül a kérdés, hogy 3,7 milliárd forintból, amihez Tata város
önkormányzata hozzájutott, miért nem lehetne a kis és középvállalkozói hiteleket támogatni,
miért nem lehet az iparűzési adókat csökkenteni és ezáltal gazdaságilag vonzóbbá
tenni városunkat? Esetleg, hogy új befektetőket csalogassunk az ipari parkba.
Miért maradnak el az új munkahely-lehetőségek támogatása? Véleményem szerint a
szakmai ötlettelenség eredményezi a város stagnálását. A felvett pénzből hatalmas
dolgokat lehetne véghezvinni, de mit látunk? Semmit.

Hab a tortán, hogy a megyei önkormányzat egyik f*deszes alelnöke úgy végezte korábbi
feladatát, hogy az általa vezetett lakásszövetkezet bírósági pert veszített el jogerősen,
mert a panelprogramban társasházi közgyűlés felhatalmazása nélkül fizetett ki
műszaki ellenőrzésért jelentős összeget. Ha minden felújított tömbnél hasonlóan járt el,
a lakásszövetkezet kára több millióra rúghat.

Az elmúlt időszak tartogatott néhány érdekességet. Olvashattunk az egyik országos
lapban a Jobbik által szervezett tüntetésről Tatán. Megemlítették, hogy hangosítás, tömeg,
egyetértés uralkodott. A „túloldalról” láthattam azt a legfeljebb 5 főt, aki 10 perc
után megunta a demonstrálást és inkább az otthon melegében töltötték az időt. Bizony,
néha kevés a jobb-ból. Láthattuk Tata város egyik képviselőjét a napokban címlapon,
ahogy véleményét kifejezve kihasználja a demokrácia egyik eszközét, táblával a kézben
tüntet. Szépséghibája a dolognak, hogy VÉRTESSZŐLŐS feliratú táblát tartott.

Kevés volt az akarat az újhegyi elkerülő út ügyében. Nincs esély országos támogatás
elnyerésére az elkerülő út esetében sem, ha a város vezetése nem sorolja be a legsürgősebben
megoldandó feladatai közé. Polgármester úr nem érezte elég fontosnak az elkerülő
út megvalósítását. Akárcsak azokat az alapvetően formai okokból elutasított pályázatokat
sem, amelyeket az önkormányzat kevés odafigyeléssel készíttet. Ezekben az
években van lehetőség EU-s források megszerzésére, számtalan lehetőségtől esünk el
így. Az újhegyben élők mindennapját megkeseríti a sorompó rossz beállítása. Némi odafigyeléssel megoldhatná a problémát Újhegy képviselője is. (Beszélik, azt már sikerült
elérnie, hogy a járdát fia és saját háza között felújítsák).

A megyei közgyűlés fideszes többsége az oktatási miniszter írásos
kötelezettségvállalásához kötötte a fenntartóváltást. Az Eötvös támogatására vonatkozó
írás időben megérkezett. Az már kevesek számára ismert, hogy július 23-án egy furcsa
határozatot hoztak: mindössze két napot adtak arra, hogy a kötelezettségvállalást a
pénzügyminiszter is aláírja. Nehéz ezt másként értelmezni, mint, olyan törekvésként,
amellyel már másodszor is le akartak mondani az Eötvösnek juttatandó mintegy százötvenmilliós évenkénti többlettámogatásról. Most úgy, hogy a felelősséget a pénzügyminiszterre hárították. Ezt a kétnapos határidőt polgármesterünk is megszavazta.

De ismételtensikerült kikerülni a megyei rosszindulatot. Időben megkapta az iskola az aláírást
és ezzel a támogatást. Ez az eset is hűen mutatta a fideszes vezetés őszinteségét. Számunkra hihetetlen öröm volt, hogy minden akadályt megkerülve sikerült megmenteni az
Eötvös József Gimnáziumot.

Az Eötvös gimnázium felújítására vonatkozó pályázat a célegyenesben
bukott el. A már biztosra vehető 560 millió forintot jelentő kitűnő pályázatot
az utolsó pillanatban eredménytelenné nyilvánították az iskola körül kirobbant fenntartóváltási
vita miatt. Érdekes kérdést vet fel, miért nem lehetett várni a fenntartóváltási
mizériával, és így újszerű állapotba kerülhetett volna iskola.

De mondhatunk más példát is – a fejlesztéseket! Az előző ciklusban elkezdett fejlesztések befejeződtek. Új fejlesztésként csak a Bajcsy-Zsilinszky utca készült el. Örüljünk neki! Hogy milyen áron, azt ne nézzük!
A többi tervünk megvalósítása áll, vagy a közelében sem jutunk a velük kapcsolatos döntéseknek. Lásd Öreg-tó, Esterházy kastély, elkerülő út, de mondhatjuk a piactéri fejlesztéseket, vagy a halasztott fizetésű bérlakások megépítését is, hogy csak a legismertebbeket soroljuk.
De van már profi pályázat és píár menedzselő csapatunk, - és lényeget ne felejtsük - könyv alakban is megjelent Magyary-tervünk! A profizmusról annyit, hogy formai okokból nem sikerült a városi pályázat a Tata-Vértesszőlősi kerékpárúttal kapcsolatban.

És persze reményünk, hogy eljön egyszer az az idő is, amikor nem csak a show folytatódik!
 

Tata gyermekbarát város lett! Hurrá! Ez persze nem zavarta a gyermekbarát város vezetését abban, hogy asszisztáljon az Eötvös gimnázium egyházi kézbe adásához. Meg abban sem, hogy - amikor az nyilvánvalóvá vált, hogy ennek jogszabályi, gazdálkodási akadályai vannak - saját magát az iskola megmentőjének kiáltsa ki. Az, hogy ezzel szétvert egy szabad szellemi műhelyt, megbontotta a közoktatás társadalmi ellenőrzésének általános rendjét. Az, hogy a bizonytalanság visszahat az intézményben folyó oktató-nevelő munka színvonalára, ezen keresztül a gyermekeink esélyei alakulására. az nem szempont! Csak az érdekeik, és a látszat számít!
Hasonló a helyzet – csak kevésbé látványosan zajlik – a helyi közoktatás átszervezése körül is (Fazekas, Kőkút, Zeneiskola). Erőltetett, minden elemében végig nem gondolt! És, hogy a gyermekek érdekei itt is sérülhetnek, az kit érdekel!
 

Azért örülünk, hogy Tata (a jobboldal által támadott, általuk el nem ismert kormány és) a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség határozata nyomán több száz milliós pályázati pénzt nyert.

Köszönjük.

Az Eötvös gimnázium újra Tatáé lett! A polgármester kényszerülve ösztönösen érezte, melyik az a pont, amikor még elkerülheti a totális tekintélyvesztést. A megyei közgyűlés termében folyó szánalmas erőlködést, amelynek célja, hogy katolikus iskolává alakítsák az iskolát, eredménytelen volt. Felháborító, hogy a Fidesz újságja „ sötét csürhének” nevezte  az iskolájuk mellett kiálló Eötvösösöket! Egy kialakult iskolabeli kultúrát nem szabad ilyen szélsőséges módon megváltoztatni, a diákokra és tanáraikra ráerőszakolni a központi akaratot. Országgyűlési képviselőnk munkájának is köszönhetően, az elnyert minisztériumi támogatás révén, a várost minimális mértékben terheli a gimnázium. Különlegességként érdemes megjegyezni, hogy eddig csak alapítványi iskola kapott ilyen mértékű támogatást.

Köszönjük Michl!
 

Komoly fejtörést okozott, hol is létesüljön az új idősek otthona. Hirtelen jött ötletként megvásárolt 12 milliós ingatlan tökéletesnek bizonyult, a kifizetésig. Sajnos utólag kiderült, mégsem alkalmas erre a célra. Szerencsés dolog, hogy megfelelő mennyiségű pénz áll (még) rendelkezésre, így most még lehet vásárolgatni és befektetni, hátha valamelyik jó lesz. 
 

Költöttünk 400 milliót a Fényes megvételére, ami bizony a korábban a jobboldali városvezetés által kötött rossz szerződéskötés eredménye. A körülmények kissé érdekesek, feszegetni kellene! Nem mindennapi ajánlatként sikerült megvásárolni egy 6 millió forintos faházat a Fényes fürdőn. De minek?
 

Megszületett a Tatai Tükör „városi” újság. Remek lehetőség, hogy minden szám elején a polgármester mosolyogjon, változatosság kedvéért, ha valaki épp nem a tatai tv-ben figyelheti. Ennek négy évre szóló kb. 24 milliós költsége minden bizonnyal kifizetődő, bár eddig nem volt szükség rá. Lehetett volna ebből a pénzből javítani a gyalogos-közlekedést biztonságát, azaz életeket menteni?  Az előző ciklusban szolgáló alpolgármester olyan jó végezte a munkáját, hogy most kettőre van szükség helyette? A ciklusra közel 10 milliós újabb személyi kiadás ebben az esetben megbocsájtható?


 

A kor követelményeinek megfelelően végre digitálisan történik a testületi anyagok kiküldése, köszönhető ez annak, hogy minden képviselőt felszereltek laptoppal. A beruházás költsége megérdemelte volna, hogy árajánlatok bekérésével döntsék el a beszállítót. De vajon ez így történt? Volt közbeszerzési eljárás? A versenyeztetés szelleme, mondjuk az önkormányzat informatikai rendszerének, a honlap üzemeltetőjének kiválasztásakor is elfelejtődött, inkább hasonlított kiválasztásos módszerre. A racionalitás távol áll, mint a legtöbb esetben.
 

Kötvénykibocsátással (nevezzük nevén: hitelfelvétel) 3,57 milliárdos hitelhez „sikerült” jutni. A Magyary programnak kellene megmondania mire, mennyit kellene költeni ebből a pénzből. A pazarlás jelenlegi állása szerint nem sok esély van arra, hogy eredetileg hivatott célra sikerüljön felhasználni, vagyis a program igényelte önrész fedezésére.
Érdemes némi betekintést nyerni, hova is folynak a milliók. Biztosan emlékszünk – az előző ciklusban még a Fidesz által támogatott (a jó munkája miatt kitüntetett)– jegyző hirtelen, fegyelmi eljárás nélküli menesztésére, amely a frissen megválasztott polgármester első intézkedéseinek egyike volt. Ez Járulékokkal együtt közel 40 millióval könnyítette meg a kasszát, ami bizony 24 évnyi diplomás minimálbérnek felel meg.

 A Magyary-terv kiváló alapot szolgált a Fidesz önkormányzati kampányának, ugyanakkor már jó ideje remek hivatkozás a semmittevésre. Ha jól számolunk, több mint két éve csupán beszélünk róla. Kiadványként, sőt már könyv formában is megjelent.  Se határidők, sem felelősök, sem végrehajtási terv, sem pénzügyi számítások. Ez nem terv, hanem kész átverés, aminek a reklámozására döbbenetes összegeket költenek.

"István, a király - Tata, szabadtéri színpad

...Nos, kezdetnek legyen elég annyi, hogy nem az eredeti szereplők játszották, vagyis István nem Varga Miklós és Koppány sem Vikidál volt - ez még nem is lett volna baj, mert az M1-en bemutatott új változat szereplői (Társulat) voltak feltűntetve a jegyeken is. Magyarul tudtuk mire megyünk és a szereposztást is. Aztán az utolsó napokban közölték, illetve a plakátokon áthúzkodták Feke és Vadkerti nevét (Siófokon is botrány volt, mivel nem adták le az egészet, csak részleteket - volt mitől tartanunk ezek után…) - ugyanis kiderült, hogy mégsem Ők játsszák majd Tatán a két említett szereplőt, hanem Koroknai Árpád és Kalapács József!
...
És nagy meglepetésünkre; sokkal jobban tetszett, mint a már Tv-ben is bemutatott előadás; Kalapács ezerszer jobban játssza Koppányt, mint Vadkeri és Koroknainak is sikerült néha egész Istvános hangot megütni :) Egy szóval, így utólag nem is volt olyan rossz ez a csere!:) Nagyszerű ez az egész produkció, a zene, és maga a történet is!
...
Annál inkább a székek… szabadtéri színpad lévén el tudjátok képzelni milyenek voltak az üllő helyek.. Azt hittem, hogy nem tudok majd felállni, néhány széknek le volt rúgva a támlája, meg volt hajlítva stb.. Ez az igazi tirpákság - ilyen helyen (és úgy általában) rongálni…"
(http://www.mebarak.hu/?p=358)

Annyi megjegyzés: pályázatot több millió ft-ot nyert a város a színpad felújítására (is). Méghogy a kormány nem dolgozik? Ez kivételesen piros pont Michlnek (vagy narancssárga pont?)

Tata város polgármestere 2007. november 21-én tájékoztatást adott arról, hogy kötvénykibocsátás formájában csaknem négy milliárd forintos adóssággal tervezi megterhelni a várost.  A kölcsönfelvétel nem kötődik konkrét tervhez, közép- és hosszútávú fejlesztések finanszírozását jelölte meg célként.
Hiányoznak a kölcsönfelhasználás célját szolgáló pontosan kidolgozott, előkészített fejlesztési tervek. A hatalmas kölcsön felelőtlen felhasználásának sem lennének a továbbiakban korlátai, huszonöt évre előre felhasználná a város összes elképzelhető fejlesztési forrásait. Két évtizeden át évente mintegy 300 milliós törlesztési kötelezettséget hárítana a következő nemzedékekre.  
A felvetésre a tatai televízióban a polgármester azt a választ adta 23-án, hogy csak tervezik a felvételt. Valami történhetett, hiszen pár napra rá sürgősségi indítványában a város vezetője már arra kért felhatalmazást a képviselőtestülettől, hogy engedélyezze számára a kötvénykibocsátást. Szükséges volt egy módosított határozati javaslat támogatása, ellenkező esetben az eredeti határozati javaslat került volna elfogadásra 10-6 arányban, ami azonnali kötvénykibocsátás lehetőségét teremtette volna meg a polgármestere számára.
Akkor nem lenne baj, ha az EU-s pályázatok elnyeréséhez szükséges városi önrész megteremtését  – a pályázatok elnyerése után akár kölcsön felvételével is – célozná a kötvénykibocsátás.

2008 tavaszára ígérte Michl polgármester, hogy döntenek egy tervről, hogy mire mennyit költenek a kötvény-pénzből. Ez azóta sem történt meg.

A felelőtlen költekezésre példákat hozunk a következő bejegyzéseinkben.            
 

2007-et végigkísérte a tatai távfűtés problémája. Az év eleje azzal kezdődött, hogy indokolatlanul megemelte a jobboldali többségű önkormányzat a távhő árát. Annak ellenére, hogy sok szakértő, valamint a közélet más szereplője elutasította azt, és érvekkel bizonyította a nagy arányú áremelés szükségtelenségét. Az önkormányzat által megbízott és jól megfizetett szakértők a nyár végére végül ugyanarra az eredményre jutottak, mint az ellenzők néhány hónappal azelőtt: megoldható, hogy olcsóbb legyen a fűtésszámla! Talán nem eléggé, de érezhetően csökkentették októbertől a távfűtés díját.
Az ésszerűtlen és szakszerűtlen döntések nem maradtak következmények nélkül. Kezdetét vette ugyanis egy nem is annyira új „irányzat”: mintegy 800 lakó jelezte azt a szándékát, hogy kilépve a társulásból gázüzemű fűtésre szeretne áttérni. Ez újabb problémákat vetett fel. A kiválók helyett a megmaradóknak kell megfizetni a működés és korszerűsítés árát. Felmerült hát újra a kérdés: hogyan működjön tovább a távhő?
Az önkormányzat pályázatot írt ki megvalósíthatósági tanulmány készítésére a távhőrendszer korszerűsítése, illetve átalakítása ügyében. A pályáztatás eredménytelen lett. Az önkormányzat rögzítette álláspontját: elsődleges cél a távhő megtartása. Ígéretet kaptunk arra, hogy tovább csökkenhetnek a díjak. Azóta már azt is tudjuk, kivel készíttettek hatástanulmányt... Azonban mi javult az elmúlt évben? Semmi! A tanulmányírók azonban jól jártak.
Az elsődleges cél, hogy az árak változása mellett a szolgáltatás színvonala is emelkedni tudjon. Mit kell másként tenni? Nyomon kell követni a következő év pályázati lehetőségeit a rendszer korszerűsítésére. Minél több ember figyelmét fel kell hívni a lakásfelújítást támogató állami és EU-s pályázatokra, népszerűsíteni kell a lakások fűtés-korszerűsítését, a hőszigetelést.
Az általunk is tisztelt polgármester úr ehelyett a testület határozatára –indokolatlanul– hivatkozva olyan utat választott, hogy „megfenyegeti” a kiválni szándékozókat, az is lehet, hogy jogsértő módon. Ugyanis azokat a lakókat, akik –az elmúlt évben csalódtak, akik az elhibázott és szakszerűtlen döntések nyomán– nem kevés pénzt és munkát áldoztak a gázfűtésre való áttérésre, most a gázvezeték kiépítéséhez szükséges tulajdonosi hozzájárulását megtagadja a polgármester. Mikor hatalmazta fel polgármester urat a testület, hogy ilyen nyilatkozatot tegyen? A Távhőszolgáltató Kft az önkormányzat vállalkozói tevékenységének körébe tartozik. A veszteséges működtetésért kizárólag az önkormányzat a felelős. Ezt a felelősséget, vállalkozói kockázatot, a hibás döntések következményeit nem háríthatja át senki a lakosságra. A helyzet tehát a polgármester jóvoltából tovább fokozódik és bonyolódik. Csak kérdések maradnak... Például mi lesz így a távhővel 2008-ban, 2009-ben? (Boda B. cikke nyomán)
 

A városi ünnepségek FIDESZ-KDNP párt– és kampányrendezvényre silányulnak, melyekben még az egyházak is csak statiszta-szerephez jutnak. Fájdalmas, hogy a tatai polgármester nagy nyilvánosság előtt ki is nyilvánította, hogy ez nem is fog változni. Így tehát nem sok esély van a közös ünneplésnek.