Michl a hibás

A nagyobbik ellenzéki párt vezetője népszavazási győzelmük után kijelentette, hogy új időszámítás kezdődik Magyarországon. Arról persze, hogy mit tartogat e jövő számunkra, arról - reménybeli parlamenti többsége ellenére - bölcsen hallgat.

Nálunk a városban a jövő már megkezdődött több mint két éve, a FIDESZ-KDNP abszolút többséget jelentő győzelmével . Hatalomgyakorlásuk előre vetíti, hogy mire számíthatunk, ha a közvéleménykutatások szerinti földrengésszerű győzelmük az országos választások során valósággá válik. Érdemes tehát összegezni, hogyan is működik kicsiben a FIDESZ–Magyarország. Tanulságos!

Az látható – már persze annak, aki egy kicsit is ismeri -, hogy a FIDESZ teoretikusai szorgalmas tanulói a marxi-lenini tudományos szocializmusnak. Szerezd meg a politikai hatalmat, építsd a klientúrát! Tedd mindezt úgy, hogy ne legyen átlátható, de legyen népszerű és roppant demokratikusnak tűnjön!

Nálunk is így történt. Nem volt semmi pénz túl sok, hogy a polgármesteri hivatalt vezető jegyzőtől azonnal megszabaduljanak. Napjainkra már az irodavezetői kör is kicserélődött. Azután következtek az önkormányzati cégek, intézmények, a Városgazda Kht., a Távhő, a Városi könyvtár, a Vaszary Iskola, hogy csak a legfontosabbakat említsük.

Vehetnénk akár az élet természetes velejárójának a vezetőcseréket, talán az sem vitatható, hogy joga van a mindenkori hatalomnak a változtatásra. De hogy a politikai alkalmasság ismét a legfontosabb szempont a kiválasztásban? Erről már azt gondolhatná az ember, hogy a lenini normákkal együtt - már régen, a rendszerváltással - a szemétkosárba kerültek.

Egy példa csak napjaink történéseiből – a megüresedett kórház igazgatói posztra pályázók közül éppen az a pályázó lépett vissza, akinek helyben, a szakmai körökben a legnagyobb támogatása volt. Időben felismerte a helyzetet, és tovább lépett. Nyerésre a politikai kritériumok érvényesülése miatt esélye sem maradt. Vagy egy másik, a Vaszary pályázat során az a pályázó vált befutóvá, lesz a tantestület véleménye ellenében igazgató, aki az Eötvös gimnázium egyházi kézbe adásának egyik legfőbb belső támogatója, élharcosa volt.

Ha már az Eötvös szóba került, az is fontos lenini tétel, hogy erősítsd a rendszer - oktatási, kulturális, ideológiai bázisát. Hogy is történt? A mára már szlogenné vált „visszaszereztük a városnak a gimnáziumot” motívum is csak akkor került elő, amikor kiderült, hogy az alapelképzelés - legalábbis most - megvalósíthatatlan. Klasszikus megoldás, kábítsd a népet, legalább azt a részét, akik nem ismerték a valós történetet. Ugye milyen demokratikus és átlátható?

De ha nem szolgálod híven a hatalmat, ha néha más véleményed van, akkor sem vagy biztonságban. Lásd a Jávorka igazgatójának esetét – előbb, vagy utóbb lapátra kerülsz! Az, hogy közmegelégedésre végzed a munkádat, az csak egy lényegtelen mellék körülmény. Persze, ha híven szolgálsz, annak megvannak az anyagi előnyei is. Nézzük csak a Városkapu Zrt-t, vagy a kötvénykibocsájtás kapcsán képbe került pénzügyi tanácsadó céget. Ezeknél a cégeknél nem okozott gondot - az üzleti világban szokásosnál nagyobb - sikerdíjak kifizetése sem. Hosszú hónapokig a Zrt szakszerűtlen, törvénysértő gazdálkodása sem volt gond. Ugye emlékszünk a kulcsszavakra, elszámoltatás, korrupció-ellenesség, szakértelem!

Azt el kell ismerni, hogy jól kitalált az a piramisjáték, amelyet a gazdálkodásban művelnek. A kötvénnyel (hitellel) begyűjteni az elkövetkező 25 év fejlesztési forrásait. Vágyainkat összegyűjtve, egybeöntve cselekvési programként – Magyary–tervként –kiadni. Ügyes, még akkor is, ha nem eredeti az ötlet. Ismerjük már e trükköt Széchenyi terv formában! Annak sem sok köze volt az ország problémáinak megoldásához és hiányoztak működésének anyagi alapjai.

Ebben rokon a Magyary–terv is. Hogy tartalma köszönő viszonyban van-e a valósággal, az nem lényeges, hisz a városlakók ezt szeretnék! Az a lényeg, hogy legyen valami, ami „indokolja” a hitelfelvételt, de hogy hogyan fizetjük vissza, az már nem lényeges! Majd csak lesz valami 15 év múlva, s ha nem, legfeljebb eltűnünk a közéletből, mint a neszmélyi polgármester.

A fejlesztéshez - persze a kötvényen túl is - további források kellenek. A recept itt is egyszerű! Amit lehet, azt terheljük a lakosságra! A példák ismertek, távhődíj, szemétszállítás, helyi járatos buszjegy, lakbér, vagy a helyi adók, az inflációt, vagy az indokolt mértéket meghaladó emelése.

A forrásteremtés másik ága az intézményi gazdálkodás mozgásterének szűkítése: összevonni, átszervezni, a dologi költségeket behatárolni. Mindegyikre lehet példát találni. E megoldások még további előnyöket is hordoznak! Korlátlanul szidható a kormány! Nem mi akartuk, de nem tehetünk mást. Elvették a forrásainkat! Ja, hogy a támogatások emelése sem jutott el minden esetben az intézményekhez, arról hallgat a fáma.

Ha már vannak források, akkor szárnyalhat a képzelet! Itt már semmi nem sok. Ha kell üdülőt, faházat vettünk a Fényesen, telkeket vagy madárházat a tóparton. Félmilliárd sem sok, hogy a Fényes fürdőn egy összegben kifizessük a korábbi fejlesztéseket, s magunk kezébe vegyük az irányítást. Hogy mit kezdünk a társasággal később, az már szintén részletkérdés! Majd csak lesz vele valami, mint ahogy a városi távhőszolgáltatással!

Alapítottunk cégeket – fejlesztésre akár kettőt is. Mint a rendőrviccben – egyik olvas, a másik ír, azaz az egyik tervez, és pályázik, a másik meg majd megvalósít, csak 30 millióért. Legyen inkubátorház is, meg a szőlősi lőtéren a világ gasztronómiai központja!

Persze a fejlesztések előkészítésére 100 millió sem elég, sebaj, tervezhet, szakérthet a holdudvar. Az, hogy a „szakértők” nem ismerik a várost, lakói igényeit, szokásait, hagyományait, a környéket, a megyét az lényegtelen mellékkörülmény. A képviselőknek sem fontos, hogy megismerhessék a projektek, csak döntsenek az ötletekről, aztán majd vigyék el a balhét!

Örüljünk, mert lesz új óvodánk közel félmilliárdért, igaz, hogy férőhelyek nem bővülnek, de ez most nem lényeges. A keresztény családmodellben ez nem is annyira fontos, csak az egy millió új munkahely! Aztán nézegethetjük a maketteket a Jenő malomban, a freskót a Kiskastélyban, már ha megfizettük a belépőjegyet az Angolkertben. Élvezhetjük a 2000 fős előadásokat a szabadtéri színpadon!

Mivel a városvezetés nem támogatja, nem lesz elkerülő út, új szennyvíztisztító, nem fog sok minden történni az Öreg-tóval, a Várral, az Eszterházy kastéllyal sem. Nem lesz sportcsarnok sem, sebaj, nem mi találtuk ki! De gyermekbarátok lettünk, meg energiaváros, meg ki tudja még mi minden! Ugye milyen jó, szabadon szárnyalhat a gondolat, meg csattoghat az olló a szalagon! És aki úgy gondolja, hogy jó van ez így – annak „Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!” Gerébi Ákos frakcióvezető