Michl a hibás

Idézve Orbán Viktort a jövő Tatán már 2006-ban megkezdődött. Az akkor használt recept kísértetiesen emlékeztet a mostani kormányalakítás forgatókönyvére.

A magyar alkotmány szerint négyévente októberben kell a helyhatósági választásokat megtartani. A most előttünk álló választásnak azért is különleges jelentősége van, mert egybeesik a független önkormányzás megszületésének 20. évfordulójával.

A választások mindig lehetőséget adnak egyben a visszatekintésre, az értékelésre is.  Persze egy folyóirat terjedelme nem teszi lehetővé, hogy e húsz év – benne e négy esztendő - értékelését megtegyük. Még azt sem, hogy kitérjünk e ciklus minden történésére, eredményére. Magam is csak arra vállalkozom, hogy ez időszak fő jellemzőit összefoglaljam.

Idézve Orbán Viktort a jövő nálunk már 2006-ban megkezdődött. Az akkor használt recept kísértetiesen emlékeztet a mostani kormányalakítás forgatókönyvére. Először a személycserék, a klientúra építése, aztán a szimbolikus intézkedések. Aztán persze a működés, a gazdálkodás mindennapjai, amire már igazán nem volt jó recept a tarsolyban.

A személycserék sorát a jegyző elküldése nyitotta meg, a maga közel 40 M Ft-os költségével, aztán következett a városgazda Kht igazgatója, a Távhő, azután az intézmények, kórház és a közoktatás. Mindenki emlékszik talán még, az Eötvös Gimnázium egyházi kézbe adásának ötletére, vagy a megye legnagyobb általános iskolája, a Vaszary Iskola igazgatóváltására. Itt még az sem számított, hogy az egyébként megbecsült, nyugdíj közelében álló igazgató, a törvény szerint pályázat nélkül is kitölthette volna szolgálati idejét! De ez nem volt egyedi eset. Furcsasága még a személycseréknek, hogy nem a helyi szakemberekre tudására épített, nyílván a megbízhatóság a szakértelemnél fontosabb szempont volt.

Aztán jöttek a szimbolikus intézkedések, a Magyary terv, a Gyermekbarát város, vagy más területről a vállalkozások helyi adó kedvezménye, és nem sorolom tovább. Ezekkel nem az a baj, hogy felírja egy táblára a város által egyébként is ellátott feladatokat, vagy a kívülálló számára úgy tünteti fel, hogy a város többletsegítséget nyújt a gyermekeknek, a vállalkozásoknak. Hanem, az, hogy azt a látszatot kelti, mintha egy nagyon tudatos, tervszerű munka folyna. E közben persze tudjuk, hogy nem így van. A Magyary terv például nem más, mint az egymással sem mindig koherens óhajok gyűjteménye, amely nem dönt a feladatok fontossági sorrendjéről, nem határozza meg a végrehajtás idejét, és forrásokat sem rendel a célokhoz. Nem is ez volt a funkciója, hanem az, amivé vált, kicsit misztikussá, bölcsességek eszköztárává! Már egyre kevésbé emlékszünk tartalmára, de mindig lehet hivatkozni rá!

E ciklus pedig olyan páratlan lehetőséget kínált, olyat, amely még eddig nem volt az önkormányzatok történetében. Az uniós források elérhetőségének megnyílása létszám arányosan hozzávetőlegesen mintegy két és fél szeresére növelte a kisvárosokra jutó fejlesztési lehetőségeket a régióban. Ez Tatát érintően nagyságrendileg mintegy 5 – 6 Mrd Ft összeget jelenthet, az előző ciklusokban számunkra elérhető mintegy 2 Mrd Ft-tal szemben.

Ahogy ez már szokott lenni, az előző testület által előkészített, a fejlesztési ügynökségekkel egyeztetett programok már nem voltak olyan fontosak. Az 1. számú főút elkerülő szakaszának megépítése, helyi egyetértés mellett átkerült 2013. évet követő időszakra. A város átengedte a gesztorságot a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának a kastély, a vízügynek az Öreg-tó programban. Így aztán nem csoda, hogy az előbbiben a fenntarthatóságot nem sikerült bizonyítani, míg az utóbbi projektben az összes vízgazdálkodási problémát megoldják az Által-ér völgyében, de magára a tóra édeskevés forrás jut.

A korábban tervezett közös projekt helyett a Vízmű önmaga végzi a szennyvíztelep rekonstrukcióját. E nélkül nem kezdődik meg a Bacsó lakótelep, illetve Újhegy csatornázása. Áll a felszíni víz elvezetés várost átfogó rendezése, amely lassan tarthatatlan, szintúgy a volt piac és környéke átépítése. Lassan ránk dől a művelődési ház épülete.

E programok helyett lesz – duplaáron - Makovecz óvodánk, malomtörténeti bemutatónk és a környezetbe illő helyett, modern „dizájnos” szabadtéri színpadunk az Angol kertben, kerékpár utunk a Dózsa György utcában, és ha eredményes lesz a második forduló egy milliárdért megújul a Kossuth tér is.

Szerencsére folytatódott a panel program. Sőt a pályázati lehetőségek kiegészültek a fűtés szabályzás, és a családi házak energiatakarékos felújításának lehetőségével, vagy az intézmények energiagazdálkodásának korszerűsítésével.

Sajátosan alakult a gazdasági társaságaink működése is. A feladatkörök összevonásával létrejött Városkapu Zrt-ről gyorsan kiderült, hogy a gazdálkodását jellemző problémák mellett a fejlesztési feladatok koordinálását sem képes megoldani. Mára már lényegében a tényleges tevékenységét ismét csak a közművelődési feladatok jelentik A Távhő Kft – 230 M Ft-os önkormányzati forrásbevonás jelentő koncessziós kalandja után - sem képes a feladatát megnyugtatóan ellátni, folyamatos önkormányzati segítségre szorul. Közel félmilliárd forintnyi üzletrészt vásároltunk a Fényes fürdőt üzemeltető Kft-ben, így az, a városnak termeli a veszteséget, miközben a fejlesztés forrásai is elfogytak. Annak az oka, hogy a Gastroland Zrt alapításában is bekapcsolódtunk az végképp rejtély, ma már a cég is nehezen megtalálható, beígért nagyszabású idegenforgalmi fejlesztéseiről nem is beszélve!

A kötvénykibocsájtásról is sok vita folyt. Ezzel önmagában nem az a legnagyobb gond, hogy megtörtént és a jelenlegi testület hosszú távra elköltötte fejlesztési forrásainkat. Nem csupán az, hogy nem a legfontosabb megoldandó feladatokra, vagy bevételt is jelentő infrastruktúrára fordítódtak a milliók, hanem az is, hogy a létrejött beruházások tovább terhelik a város működésének költségeit, ahelyett, hogy csökkentenék azt. A jelenlegi költségvetési keretek között az önkormányzat működési költségeit illetően tartalékai határán áll. Csupán a kötvény miatti növekvő adósságszolgálat – 2010-es években több mint 200 M Ft, 2020-as években közel 300 M Ft/ év – önmagában is a szükséges fejlesztési forrásokat, illetve a közszolgáltatások ellátását veszélyezteti.

Ez tehát a jövő, amely elkezdődött! A történelem majd eldönti, hogy e mögöttünk álló négy év hogyan minősíthető. Magam úgy vélem, hogy az elvesztegetett lehetőségek négy éve volt ez az időszak.

Nem elég csak akarni, jól kommunikálni, és sokat beszélni közös ügyeinkről! Jó szakmai és taktikai érzék kell ahhoz, hogy a helyes célokat ki tudjuk választani. Így lehet csak eredményesen dolgozni, mert egyébként hiába valók az erőfeszítések. Hosszútávra is időtálló döntéseket csak közösen lehet - néha nem kis viták árán is - meghozni. Ha egy politikai erőnek többsége van a testületben, akkor az érdemi viták, a szükséges kompromisszumok elmaradnak és az amint az látható elért eredményeinkből. De az idősebbek megtapasztalhatták ennek káros következményeit a rendszerváltás előtti időkben is!

A helyi választások szabályainak most eldöntött változásai pedig e helyzetet erősítik. A győztes minden visz! A rossz döntések árát pedig közösen fizetjük. Fontos tehát az, hogy gondolkozás módjában sokféle, szakmailag felkészült és elkötelezett képviselők alkossák a testületet.